Linkin Park: Minutes to Midnight

Évekkel ezelőtt ültünk egy padon a parkban, s mindenféléről szó esett. Nőkről, fociról, filmekről, zenéről, sportról s az életről úgy általában. Odajött közénk egy régi ismerős, fülében fejhallgató, “melyből az élet ritmusa tuccog”-ott (HS7 után szabadon), s megkérdeztem, mit hallgat. Azt felelte Linkin Parkot, mire többen hangosan felhördültek a társaságunkban. Akkor tanultam meg, hogy két embertípus létezik. Az egyik zsigerből gyűlöli, a másik, pedig egyenesen imádja a Linkint, különösebb fenntartások nélkül. Valami oknál fogva a rap-rock fenegyerekeiről óvatosan lehet csak idegenek közt társalogni. Célszerűbb előbb kipuhatolni, hogy melyik típus követői, hisz egy meggondolatlan kijelentéssel könnyen eláshatjuk magunkat a szemükben.

Sűrűn pislogva bevallom: én mindig is szerettem őket. Dallamosak voltak, vadak, lázadók és világot siratók egyben. Még mindig a fülembe cseng In the end című számuk vagy a Papercut, mely utóbbi videó klipjét egyszerűen nem lehetett megunni. Hallgatásuk közben mindig elkapott egyféle könnyed érzés, néha mintha egyenesen repülni tudnék. Bár a szöveget sem értettem mindig, azért elgondolkodtatott. Dalaik sohasem voltak arra valók, hogy léggitár versenyt rendezzünk a bikinis lányok kegyeiért. Egész egyszerűen csak szép volt és igényes. Jó volt szerelmesnek lenni a Linkin Park fénykorában. Segítettek valóban átélni a szívdobbanást. Mielőtt teljesen elérzékenyülök, s átadom magam a barokkos giccsnek megjegyzem: sohasem láttam könnyes szemű embert Linkin Parkot hallgatni, de nagyon könnyen eltudtam képzelni.
Eddig megjelent albumaikkal (Hybrid Theory, Meteora) eladási rekordokat döntögettek, s bezsebeltek több díjat és elismerést. A Jay Z-vel elkövetett produkciót egy kisebb foghíj követte, s most újra köszönthetjük jól megszokott Parkunkat, igaz egy kicsit más köntösben. A Minutes to midnigt címet viselő korongon egy kicsivel kevesebb a rap betét, mint elődjein, de hogy őszinte legyek ezt egyáltalán nem is bánom. Igaz ugyan, hogy például a Papercut is úgy volt tökéletes ahogy megszületett (rappelve, majd üvöltve), ám más daloknál előfordult, hogy túl soknak éreztem a szövegelést. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nagyon szeretem az énekes Chester (ő nem a cheetos faló) hangját, főleg ha nem üvölt, mint akinek a tyúkszemére léptek. A lírai részeket profin adja elő, azt a néhány nyakérkidagadós hangorkánt meg igazán ellehet viselni.
Linkin Park: Minutes to Midnight
Legújabb albumukon többek szerint is felnőttek a srácok. Ez érződik mind a hangvételben, mind pedig a témákban. Tizenkét dal követeli trónját a korongon, s igen nehéz eldönteni melyik lehet az abszolút kedvence a hallgatóknak. Na nem azért, mintha annyira fergeteges lenne a CD, én egy erős négyesre értékelném az egész produkciót. Azért erősre, mert egyik szerzemény sem gyengébb, mint a másik. Kiegyensúlyozottság s összhang uralkodik a hangzásban. Most is kapunk engedélyt az elgondolkodásra, s a halk dudorászásra, de ezúttal a falbontás elmarad. A csudajó intro után kapunk egy hangyányit a régmúlt időkből (Given Up), majd fejünkre pottyan az új ismeret almája, s csodálkozhatunk az egyébként teljesen kidolgozott Leave Out All The Rest és a Shadow Of The Day című számokon. Az előbb említett dalok nagyon jók, csak éppen elveszették Linkin Parkos mivoltukat. Hogy ez mekkora bűne a csapatnak, azt döntse el mindenki maga, az biztos, hogy a műfaji kakukktojások teljesen rendben vannak. Megmunkált, énekelhető, szépen szóló darabok. A maguk lassú szépségével megteremtik az alapot az album további sikerre szánt számai előtt. A zenecsatornákon most futó What I’ve Done csupán kezdő taktusaiban és refrénjében volt képes elkápráztatni. Kellemes kis csörömpölés, de valahogy nem az igazi. Egyébként a legtöbb alkotásnál valami hasonlót éreztem. Azt viszont sajnos nem értem, ha mostanában egy zenekar érzelmes dolgot akar előadni, akkor miért kell rögtön allelujázni vagy éppen ámenezni (Hands Held High).
A Linkin Park megújult, és szerencsére nem is a hátrányára. Érzelmes album született, mely elengedhetetlen kelléke mind a rajongóknak, mind a szép, kerekded dallamokat kedvelőnek. Talán pár év múlva visszatérnek a kezdetekhez, s majd kapunk egy jó kis hibridet, melyben vegyítik a kezdeti értékeiket a Minutes to midnight felnőtt kidolgozottságával.

Linkin Park – Minutes to Midnight (2007)
Tracklista:

1. Wake
2. Given Up
3. Leave Out All The Rest
4. Bleed It Out
5. Shadow Of The Day
6. What I’ve Done
7. Hands Held High
8. No More Sorrow
9. Valentine’s Day
10. In Between
11. In Pieces
12. The Little Things Give You Away

A bejegyzés kategóriája: Szórakozás
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>