A kaliforniai tüzes

californiaNem véletlen, hogy az amerikaiak a testes borokat szeretik. Kedvelik az erősen sült steakeket, a tarka nyakkendőket, a hollywoodi istennők domborulatait is.  Ugyanilyenek a boraik is: buja növények, tekintélyes mellbőséggel. Gyümölcsös sűrűséggel és fűszeres aromákkal tapétázzák a torkot. Ezek a borok testivóknak valók, akik szeretik, ha nem kell sokáig keresgélni ízlelőidegeikkel az aromákat.

A finom árnyalatokhoz szokott európai nyelvekre, akik az olyan finom és drága borok árnyalataihoz vannak hozzászokva, mint a bordeaux-i Cabernet Sauvignon, vagy a burgundi Pinot Noir és Chardonnay, a tengerentúli gyümölcsbombák az első pillanatban talán sokkolóan hatnak. De már a második kóstolásnál örömet lelünk a pohárból bőségesen és öntudatosan kiáramló, szinte elébünk ugró aromákban. Ezekben a borokban, legyen akár cabernet sauvignon akár chardonnay, több az izom, mint az ideg.

A vörösboroknak is az intenzív szín, az erős buké, és a koncentrált gyümölcstest a fő ismertetője. Ehhez jön még a fűszeres, gyakran édeskés vanília- és mentaillat. Ez az új tölgyfahordó hozadéka, amelyben a borokat általában másfél-két évig érlelik. A cserzőanyagokon kívül a hordó elsősorban vanília, fahéj, szegfűszeg, bors és eukaliptusz aromát ad át a bornak. Gazdagon érezhetők a pirított aromák is, mint például kávé, maláta, dohány, keserűcsokoládé, pirított kenyér. Ennek oka a hordók “pörkölésében” keresendő, így nevezik ugyanis a fa lobogó tűz fölötti kiégetését.

A kaliforniai borok új periódusa körülbelül a nyolcvanas évek közepén kezdődött. A borkészítők egyre inkább felismerték, hogy a fekvés és a mikroklíma nagyban meghatározza a bor jellegét. Szigorúbban válogattak a szüret-kor, finomítottak a pincészeti technikán és csökkentették a tölgy parfümö-zését, vagyis nem annyira “okay” borokat készítettek.

Ennek eredményeképpen a korábbinál selymesebb és rafináltabb borok születtek, mégis elegendő erejük van ahhoz, hogy tápláló ételek kísérői lehessenek. A vörösborok ragukhoz, pörköltekhez, pástétomokhoz, steakekhez, vadhúshoz, sajthoz illenek. A fehérborok ízletesek a tejszínes tésztaételek, rizottó, egytálételek, homár, hal és sült szárnyasok mellé. Összességében azt mondhatjuk, hogy a kaliforniai borok gazdagítják a nemzetközi borvilágot, és kihívást jelentenek az európaiak számára

A bejegyzés kategóriája: Nagyvilág
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>